Azután jönnek a nehezebb napok. Kopik a ragyogás, foszlik a gyönyörűség… Már nem vagyunk fiatal szerelmesek, már nehézségek vannak a gyerekekkel, küszködünk az anyagiakkal…. Megütközünk, csalódtunk, szétmegyünk? Vagy szeretjük még egymást? Igen. De telnek az évek. Itt fáj, ott fáj, ráncosodunk, betegeskedünk – megbotránkozunk? Vagy szeretjük még egymást? Igen, még jobban! Azután eljön a nap, amikor egyikük már nem tud felkelni az ágyból, a másikuk ápolására szorul. Megbotránkozik a másik? Azt mondja, hogy tehetsz ilyet velem? Vagy szereti, még mindig, egyre jobban szereti?

József a börtönben miután testvérei eladják, Potifárné meghazudtolja – bízhat-e még? „De az Úr Józseffel volt…”. Jeremiás, amikor ciszternába vetik; panaszkodik Istennek, de megmarad nála. Sidrák, Misák és Abednégó a tüzes kemencében… „de még ha nem tenné is”. Dániel az oroszlánok vermében… Keresztelő János a börtönben… Jézus Krisztus a kereszten… Boldog, aki nem botránkozik meg akkor, amikor lemeztelenedik a hit. Amikor nincsenek megfogható anyagi áldások, amikor nincsen szabadság, amikor nincsen igazságuk, amikor halál közelében vannak – de bíznak és hisznek.