Bozsoki Artúr - gyülekezetünk gondnoka
1967-ben születtem, Várpalotán. 1995-ben szereztem mezőgazdasági gépész-üzemmérnöki diplomát. 2000 óta élek Taksonyban.
Feleségemmel, Szathmári Évával három gyermeket nevelünk.
Istennel és a református vallással nagyszüleim révén kerültem – akkor még részemről igen csak felszínes – kapcsolatba. Hosszú kerülőútjaimon végül gyermekeim megszületése volt az a végső pont, ahol külső és belső körülmények együttes nyomására úgy éreztem, végre döntenem kell. Ekkor köteleztem el magam Jézus mellett és lettem tagja a dunaharaszti és taksonyi református közösségnek; 2006-ban a keresztség sákramentuma, majd egy év múlva a konfirmáció által is megerősítve Istenhez tartozásom szándékát.
Akkori döntésemhez híven próbálok meg azóta is élni – nem pusztán a magam hasznára, de Isten és közösségeink javára. Ennek jegyében a gyülekezet napi életének segítésén kívül a taksonyi házi csoport szervezésében és egy kis, bensőséges filmklub működtetésében is rendszeresen részt veszek.
Szathmári Éva - presbiter, hitoktató
1967-ben születtem, Zalaegerszegen. 1991-ben szereztem magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát Szegeden. 1997 óta élek Taksonyban.
Férjemmel, Bozsoki Artúrral három gyermeket nevelünk.
Bár református gyökerű családból származom, ismereteimet hitről, egyházról főként tanulmányaim során szereztem. Fiaink keresztelésére készülve merült fel bennem is a kérdés:”Nem kellene már neked is döntést hozni az Élet mellett?” 2006-ban a keresztség, majd a konfirmáció által is elköteleztem magam Jézus mellett, és azóta igyekszem a dunaharaszti és taksonyi református gyülekezetek hasznos tagja lenni. Hivatásomból adódóan elsősorban a gyermekmunkában szolgálok, valamint részt vállalok a gyülekezet mindennapi életének szervezéséből. Ezen kívül fontosnak tartom, hogy hitünket ne a világtól elzárkózva éljük meg, hanem bekapcsolódva a falu közösségi életébe, hitelesen tegyünk tanúbizonyságot Krisztusról.
Szöllősi József - presbiter
1974-ben születtem Budapesten, azóta Taksonyban élek. Szakmunkásként, majd később logisztikai ügyintézőként végeztem. Műszakvezetőként dolgozom egy villamossági nagykereskedésben. 18 éve vagyok nős,és három gyermek édesapja. 2004-ben egy gyermektábor alkalmával kerültem be a gyülekezetbe,ettől kezdve a hit felé fordulva,az életem egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozott. Két évvel később Dunaharasztiban konfirmáltam. Azóta is próbálok tevékenyen részt venni a közösség életében.
Káli Sándor - presbiter
Református szülők második gyermekeként láttam meg a napvilágot 1971. szeptember 3-án, az Erdélyben található Alsósófalván. Neveltetésemből adódóan már gyerek korom óta kapcsolatban vagyok a református egyházzal.
2000 óta élek Taksonyban feleségemmel és két kislányommal. Ide költözésünk után egy- két évvel tudtam meg, hogy a faluban is létezik egy kis református gyülekezet. A második kislányom születése után volt, egy kisebb beszélgetésünk Faragó Csaba tiszteletessel és akkor döbbentem rá, hogy jó lenne ebbe a kis gyülekezetbe tartozni. De igazából a taksonyi parókia felújítása során vettem részt először a gyülekezet életében és munkájában. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mint pótpresbiter is részt vehetek ennek a kis közösségnek a mindennapi életében és törekvéseiben.
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4, 13)
Irzsik Miklós - presbiter
1964-ben születtem Beregszászban, Kárpátalján.
1983-ban Ungváron érettségiztem és szereztem műbútorasztalos szakmát. 1998 óta élek családommal, feleségemmel Andreával és gyermekeimmel, Miklóssal és Zitával Taksonyban. Bár gyermekkoromban konfirmáltam, vallásomat nem gyakoroltam. Faragó Tibor nagytiszteletű úr hívására csatlakoztunk a taksonyi gyülekezethez. Igazán itt ismertem meg a gondviselő, szerető Istent. Aktív tagja lettem a gyülekezetnek. 2006-ban először, és immáron másod ízben presbiterré választottak. Igyekszem Isten dicsőségére élni és dolgozni.
Jóka József - presbiter
1949-ben születtem. 1998-óta vagyok tagja a Taksonyi Református Gyülekezetnek. 2005-2008 között már a gyülekezet pótpresbiterei közé választottak, majd 2009-től presbiter lettem. A taksonyi gyülekezet önállóvá válásával ismét felkértek a presbiteri szolgálatra, amit örömmel vállaltam, és jelenleg is igyekszem szolgálataimat Isten előtti felelősséggel betölteni.
Kántorunk - Mischingerné Bozsi Lia
1953-ban születtem Budapesten. A Magyar Rádió és Televízió Gyermekkarának kórusiskolája után és az egri tanárképző között, a középiskolát a Budapesti Bartók Konzervatóriumban végeztem zeneszerzés tanszakon 1968-72 között, olyan világhírű művészekkel mint Kocsis Zoltán és Ránki Dezső. Zongorázni 16 évig, orgonálni 1 évig tanultam. Tizennégy éves koromban már kamarazenekart és gyermekkórust vezettem Kistétényi Melinda orgonaművész asszisztenseként.
A főiskola után több mint 30 évig tanítottam általános és középiskolákban, főleg éneket a történelem és média szak mellett.
1994-99 között már kántorkodtam Pesten.
Szüleim vallásos nevelése a kezdetektől segített nekem abban, hogy Isten keressem és megtaláljam. 37 éve élek együtt férjemmel, és a már felnőtt fiaimmal /26; 28 évesek/.
A Dunaharaszti Református Gyülekezet gyülekezeti táborában - Isten különleges kegyelméből –többekkel is együtt imádkoztam a taksonyi hívek közül és amint saját hangszert vásárolt a gyülekezet, éreztem, hogy itt a helyem a kántori szolgálatban, még ha most nem is lakom itt, de Isten útjai kifürkészhetetlenek.
