Az újjáépítés 2. fázisa

Textus: Nehémiás 2, 1-10

Az elmúlt héten kezdtünk egy sorozatot Nehémiás könyvét magyarázom most hétről hétre, ami a romokból való felépülésnek a jó példája, hogyan kezd Isten újat akkor, amikor rosszak a kilátások, és úgy tűnik, hogy már semmi nem olyan lesz, mint régen. Mit akar az Isten? Mert azt megállapítottuk, hogy biztosan nem azt, ami régen volt,

Azért fogunk most erről a könyvről beszélni, mert nehéz helyzetből indul, de irányt mutat az újrakezdéshez. Ez talán beleillik a mostani helyzetünkbe is.

Eszembe jutott egy anekdota, amit én nagyon szeretek. Teljesen az ellenkezője annak, ami itt történik, mégis elmondom. Kr. e. 300 évvel élt egy nagy hódító, akiről már biztosan mindenki hallott, Nagy Sándornak hívták. Amikor ez a Nagy Sándor elfoglalta Hellászt, találkozott egy nagyon híres bölccsel, akit Diogenésznek hívtak. Sándor előtt is ismert volt a bölcsessége. Gondolta mindenképpen felkeresi az öreg filozófust. Rá is talált, és épp a hordójában pihent, behunyt szemmel, fürdött a napsütésben.

 - Hallottam a bölcsességedről, mondta Nagy Sándor. Tisztelőd vagyok. Kérj tőlem bármit, megadom neked!

- Bármit kérhetek? Akkor légy szíves, állj arrébb, mert takarod előlem a napot.

Teljesen ellenkezője ennek a mi történetünk. Mert Izrael népe mintha éppen azt kérné, hogy Mózes, légy szíves, takard el előlünk a napot! Isten ragyogásával még az arcodon keresztül sem akarunk találkozni!

József történetének tanulmányozása közben valaki azt mondta a lelkipásztorának. Nem értem, miért ez a sok szörnyűség? Nem lenne egyszerűbb, ha Isten angyala megjelenne, vagy Isten a maga dicsőségében, és azt mondaná, hogy na akkor nincs szükség erre a sok szörnyűségre, József, te egy elkényeztetett gyerek vagy, vegyél vissza, nem lesz jó vége. Jákób, ne kivételezz a gyerekekkel, amúgy kezdjetek el spórolni,

Mi az, hogy szomjas a szívünk? Kerültünk már olyan helyzetbe, mikor valamit otthon/iskolában segítettünk, valami jót tettünk, és anya vagy apa, vagy a tanító nem dicsért meg érte?

Olyankor is úgy vágynánk a jó szóra, legalább egy köszönömre, és ha nem kapjuk meg, az valóban hasonló érzés, mikor nagy szomjasan egy pohár hideg vízre vágynánk, de senki nem akar adni.