Három gyülekezet tagjai gyűlnek össze immár sokadik éve minden nyáron, hogy Isten igéjének hallgatásán, egymás megismerésén és a természet csodáin keresztül fejlődjenek, kipihenjék a mindennapok fáradalmait és testileg-lelkileg feltöltődve, megerősödve térjenek haza. Idén Mátraházára látogattak a Diósdi, a Kulcs-Rácalmási és a Taksonyi Református Gyülekezet tagjai, a hosszú hétvége vezetői pedig Fodorné Ablonczy Margit és Fodor Attila voltak.
A témánk, „Áldássá lesz ott az átok” nem volt kifejezetten könnyű terület. A család életünknek egyik legintimebb területe, nehéz erről beszélnünk, de sok esetben mások tanácsait, észrevételeit is hajlamosak vagyunk egy „nálunk így szokás” felkiáltással elutasítani. Pedig, ha ügyesek vagyunk, akár egy négy napos hétvégén is éveket fejlődhetünk lélekben. Megérthetjük például családi hagyományaink jelentőségét és értékét, felfedezhetjük magunkban a megbocsátásra való lehetőséget még olyan helyzetekben is, amelyek elsőre teljesen lehetetlennek tűnnek, és még a gyermekneveléshez is kaphatunk néhány egészen jó tippet. Mi mindezt idén a gyönyörű karbantartott és gondozott, mátraházi református üdülőben tapasztalhattuk meg. Alattunk Gyöngyös és sok száz kilométernyi táj, fölöttünk a hegy és az erdő nyugalma.
Ahogy pedig szokás, az előadások és a beszélgetések szünetében a pihenés és jókedv az úr. A nagyobb mozgásigényűek a ping-pong asztal kisajátításával, és a játszótér birtokbavételével, valamint kirándulással múlatták az időt. A valamivel kényelmesebb táborozók fürdőkben lazították el fáradt tagjaikat, az igazlmat keresők pedig a a környékbeli gokart pályák aszfaltját tépték cikk-cakkosra, vagy a kalandpark megannyi lehetősége közül választva boboztak, íjászkodtak, Jet-Skiztek. Az esték már-már szent csöndességét a világ zajától mentes, érdeklődő és értékes beszélgetések tarkították. Hajnalig tartó, feszült érdeklődéssel és izgalommal teli sutyorgás a sarokban, majd pedig örömteli három órás alvás és a másnapi karikás szemek.
Nem volt kifejezetten jó időnk. Egyik éjszaka, a szelet és az esőt hallgatva azon gondolkodtam, hogy mikor szánkázunk le a hegyoldalon az egész épülettel együtt. Egyszer, régen a mátraházi Református Üdülő építői szerencsére biztos alapra húzták a házat, tudták, hogy enélkül néhány éven belül leomlik és semmivé lesz ez az apró, nyugalomsziget a hegyen. Talán érdemes tanulnunk tőlük, és nekünk is minél inkább arra törekednünk, hogy életünket biztos alapra építhessük. Olyan alapra, amely nem hagy cserben bennünket a legnagyobb szükségben, amely nem csal meg, nem remeg meg, nem repedezik az évek során. Sokkal inkább megtámasztja életünket, erőt ad a mindennapokban, táplál és helyet biztosít a fejlődéshez, növekedéshez. Mindezt ráadásul ingyen kegyelemből teszi.
Hogyan építhetünk életünknek ilyen alapot? Kezdetnek elég, ha ellátogatunk a taksonyi, kulcs-rácalmási vagy a diósdi református gyülekezet alkalmaira. A többi már a Jóisten dolga.
Szűcs Péter
