Plusz egy óra teher a gyermekeknek az iskolában? Vagy valami töménytelen unalmas anyagnak a megtanítása? Esetleg Bibliai Igék bemagolása? Vagy régi Bibliai történetek felidézése? Vagy mindez együtt? Vagy valami egészen más?

Korunk élethelyzetei és a mai posztmodern társadalom világképe igenis arra buzdít minket, hogy újra kell gondolnunk és értelmeznünk a hitoktatás módszertanát és fogalmát is. Mi is az a hitoktatás? Az előbb felsorolt kérdések talán bennünk is ott vannak, talán mi is feltesszük?

Mit is csinálunk mi a hittanórákon? Egy szépen becsomagolt „ajándékot” próbálunk kicsomagolni, mégpedig úgy, hogy annak a tartalma valóban örömet okozzon a gyermekeknek, de ez a tartalom ne csak a gyermekekre legyen örömteli hatással, hanem azok közvetlen környezetére is. Legelőször szüleikre, de barátaikra, és talán osztálytársaikra is. Persze rögtön feltehetjük a kérdést, hogy miféle ajándék az, ami nem csak a tulajdonosának okoz örömet? Ez az ajándék az Örök Élet ajándéka, maga Jézus Krisztus. Aki Őt megismeri, az boldog lesz, az máshogy értékeli és éli az életet, és ez bizony másokra is kihat. Mert a Jézussal való élet, az meglátszik minden emberen, az máshogy gondolkodik, legyen szó barátságról, tiszteletről, párkapcsolatról, munkáról. Fontos, hogy a gyermekekben kialakuljon egy egészséges emberkép, szülőkép, hogy valóban tudják tisztelni szüleiket, hogy odafigyeljenek egymásra, segítsenek egymásnak.

Nem árulunk zsákbamacskát, mi a Bibliából indulunk ki, azt tanítjuk, mert hisszük és valljuk, hogy az Isten Igéje tud egyedül változást hozni, olyan változást, ami gyökeres és maradandó. De mindezt mégis úgy adjuk át, hogy a gyermekeket ne elriasszuk az egésztől, hanem közelebb hozzuk. Legyen egy jó élmény számukra a hittanóra. Ennek érdekében természetesen felhasználunk minden eszközt, ami a kezünkben van.

Minden erőfeszítésünk is csak akkor érvényes, ha a gyermekek ott vannak az órákon. Mi erőszakkal senkit nem tudunk és nem is akarunk behívni, de szeretnénk felhívni minden kedves szülő figyelmét arra, hogy amikor a keresztelés szentségének kiszolgáltatása alkalmával ott álltak az Úr asztala előtt, tettek egy ígéretet, hogy úgy nevelik és neveltetik gyermeküket, hogy ha majd felnő, akkor vallást tegyen a hitéről. Ebben Önöknek is részük van, többek között az, hogy járatják gyermekeiket a hittanórákra. És mi ígérjük, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kibontott „ajándékból” gyermekeik Önöknek is hazavigyenek valamit.

Szeretnénk megragadni most az alkalmat arra is, hogy kérjük a református szülőket, fogják meg gyermekeik kezét és jöjjenek vasárnaponként együtt templomba, ahonnan Isten Igéje által feltöltődve tudnak nekiindulni egy újabb hétnek. Különösen kiemelnénk a karácsonyi, virágvasárnapi és évzárói ünnepi Istentiszteleteket, ahol hittanos gyermekeink mindig egy kis ízelítőt mutatnak mindabból, ami a hittanórákon zajlik.

Stefán Attila

református lelkipásztor