Eszembe jutott egy anekdota, amit én nagyon szeretek. Teljesen az ellenkezője annak, ami itt történik, mégis elmondom. Kr. e. 300 évvel élt egy nagy hódító, akiről már biztosan mindenki hallott, Nagy Sándornak hívták. Amikor ez a Nagy Sándor elfoglalta Hellászt, találkozott egy nagyon híres bölccsel, akit Diogenésznek hívtak. Sándor előtt is ismert volt a bölcsessége. Gondolta mindenképpen felkeresi az öreg filozófust. Rá is talált, és épp a hordójában pihent, behunyt szemmel, fürdött a napsütésben.

 - Hallottam a bölcsességedről, mondta Nagy Sándor. Tisztelőd vagyok. Kérj tőlem bármit, megadom neked!

- Bármit kérhetek? Akkor légy szíves, állj arrébb, mert takarod előlem a napot.

Teljesen ellenkezője ennek a mi történetünk. Mert Izrael népe mintha éppen azt kérné, hogy Mózes, légy szíves, takard el előlünk a napot! Isten ragyogásával még az arcodon keresztül sem akarunk találkozni!