Csiha Kálmán írt erről egy szép gondolatsort, amit szeretnék most idézni. "Van egy közös nagy családunk, az Anyaszentegyház, a gyülekezet, és ide is jó hazaérkezni. A gyülekezetnek van egy külön légköre. Az Úr Jézus azt mondta, hogy ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, én jelen vagyok köztük, és ott érezzük valóságosan is, hogy jelen van. Az istentisztelet nem olyan, mint valami emberi gyűlés. Sőt még nem is olyan, mint egy emberi gyűlés, ahol Istenről beszélgetnek. Az Istentisztelet Jézus Krisztussal és egymással való találkozás, hazaérkezés. Mennyei energiák fogadnak bennünket, és mindig történik valami, ami túl van azon. amit látunk Egy lelkipásztor beszél, de közben mégis Isten beszél hozzánk. Énekelünk, de közben mégis valami több van ott, mint a mi énekünk, ott Isten jár közöttünk. Csodálatos otthon az istentisztelet és gyülekezet, otthon az otthontalanságban. 
    Ezért nem lehet senki magánkeresztyén. Az nagyon szép és az igaz is, amikor azt mondjuk, hogy mi otthon is tudunk imádkozni, de azért az igazi keresztyén élet mindig az istentiszteletbe tér vissza és onnan sarjad, mert onnan áradnak ki Krisztus erői, ahol Isten testvéreket adott nekünk a gyülekezetben. Ezért nem elég csak adófizető egyháztagnak lenni, nem elég csak elméletileg Istenben hinni, és keresztyén világnézettel szemlélni a világot. Ez még mind olyan dolog, ha csak eddig érkeztem el, mint az árvaházban lakó gyermek, aki könyveket olvas a családi életről. De mennyivel más annak a gyereknek az élete, aki hazaérkezik az iskola után, és átöleli az édesanyját, és boldog, amikor hazajön az édesapja. Az egymás közelségének és az istenközelségnek ezt a melegségét adja a gyülekezet. Az istentisztelet az Isten tisztelete, tehát hálaadás Istennek. Tulajdon képpen nem Istennek van szüksége arra, hogy Őt tiszteljük. Ő Úr lenne nélkülünk is, csillagmilliárdok felett uralkodó Isten, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy hozzá menjünk. 
    Még fiatal koromban hallottam egy történetet arról, hogy miért is kell templomba járnunk. Volt egyszer egy fiatalember, aki mindig templomba járt, de már szerdára, csütörtökre elfelejtette, hogy miről is szólt a prédikáció, és arra gondolt, hogy akkor vajon érdemes- e templomba járma, ha úgyis elfelejti a hallott Igét? Volt az erdőben egy öreg, bölcs ember, elment hozzá és megkérdezte. Az öreg mielőtt válaszolt volna, azt mondta: mindjárt megmondom neked, csak itt van ez a vesszőkosár, szaladj le a patakra és hozz egy kosár vizet. A fiatalember szégyellte mondani, hogy ezt nem lehet, feljött és jelentette, hogy kifolyt a víz a kosárból. Próbáld meg még egyszer - szólt az öreg. Visszaküldte vagy tízszer. Végül a fiatalember elvesztette a türelmét, és azt mondta: Miért tetszik engem mindig visszaküldeni, nem tetszik látni, hogy mindig kifolyik a víz a kosárból? - Igen - mondta az öreg. A víz a kosárból kifolyt, de nézd meg, milyen tiszta lett a kosár. Látod, ezért kell templomba járni. Mert az Ige átfolyik a lelkeden, el is felejted, de közben megtisztul a lelked. A gyülekezet közösségében az istentiszteleten mennyei vizek folynak át a lelkünkön és lehet, hogy el is felejtjük a prédikációt, de közben átváltozik, megtisztul a lelkünk. Ezért érdemes templomba járni."

A fenti gondolatokkal hívogatunk mindenkit istentiszteleteinkre, melyeket  2012 január 1-től reggel 9 órakor tartunk.