Képzeljük el, hogy egy bank ügynöke megkeres, és azt közli veled, hogy egy érdekes nyereményjáték keretein belül a bank egy különleges ajándékkal lep meg. Nyit a nevedre egy számlát, amelyre minden reggel átutalnak 86 400 eurót, amit a nap folyamán el kell költened. Szabadon rendelkezhetsz a pénzzel, arra költöd, amire akarod. A játéknak csak két szabálya van. Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, vagy félretenni a későbbi nehezebb időkre, csak elkölteni lehet. Amit nem költöttél el, visszaveszik. De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 euróval. Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 eurót, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a számládat este, amikor lefekvéshez készülsz, lenullázzák.
A második szabály, hogy a bank minden előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a játéknak, akármelyik pillanatban közölheti, hogy a számlát lezárják, és a játéknak nincs többé folytatása. A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben, hiszen sok pénzről van szó. Talán el sem tudjuk képzelni, hogy mire költenénk, hiszen lehetetlennek is tűnhet minden nap ennyi pénzt elkölteni. Vajon hogy tudnánk gazdálkodni egy ilyen lehetőséggel? Elköltenéd, az utolsó fillérig? Önmagadra csupán? Azokra is, akiket szeretsz, családodra, barátaidra, rokonaidra, esetleg idegenekre is?
(Folytatás az igehirdetésben...)
