a kórház vezetését. Amikor húsz évvel korábban elfoglalta hivatalát, borzalmas állapotokat talált; meglepte a szörnyű elhanyagoltság, a piszok és a fertőzésveszély, a betegek kifosztása, a pénz és a felszerelés hiánya. Egy idő után az orvos úgy érezte, hogy egymaga úgysem tehet semmit, ilyen körülmények között gyógyításra nincs is lehetőség. Most már alig rendel, a vért látni sem bírja; a betegeknek fölír néhány egyszerű orvosságot, majd a rendelést átengedi a felcsernek.
Egy napon Ragin doktor véletlenül benéz a 6-os számú kórterembe, és egyszerre szembekerül egymással a beteg Gromov, és az orvos, aki őt ide bezáratta. Gromov vad átkozódása fogadja és követelőzése, hogy engedjék ki. Az orvos higgadtan elmagyarázza, hogy ezt miért nem teheti. Hosszú, számára egyre érdekesebb beszélgetés alakul ki, és látogatásai néhány hónapon át folytatódnak.
Három hónap múltán a fiatal Hobotov doktor véletlenül tanúja lesz egy beszélgetésnek, amint főnöke „édes barátjá”-nak, „okos ember”-nek nevezi az ápoltat, akivel „élvezet beszélgetni”. Ragint őrültnek kezdik nézni; pihenést javasolnak neki; egy városházi megbeszélésről kijőve utólag rájön, hogy ott az ő állapotát vizsgálgatták. Egy alkalommal Hobotov becsalja kollégáját a 6-os számú kórterembe és szó nélkül ott is hagyja.
Ragin az egykori orvos észreveszi, amit korábban nem látott: a kórterem vasráccsal ellátott ablakából a börtönépületre látni. „Íme a valóság! – gondolta és iszonyat fogta el.” Gromov előbb kárörvendő nevetéssel fogadja, de amikor Ragin kétségbeesve követelni kezdi, hogy engedjék ki, együtt tiltakozik vele, dörömbölve követeli a jogaikat. Nyikita, az ápoló beront, és gorombán ütlegelve hallgattatja el őket. Ragin magába roskad, kénytelen beismerni élete teljes kudarcát, másnap apátiába esik és ágyán fekve agyvérzésben meghal.
Tudjátok, az jutott eszembe, amikor Ragin kudarcát megismertem, hogy vajon nem így él az az ember, aki megadja magát? Aki azt mondja, hogy minden mindegy, be kell állnom a sorba… Aki nem hallgat az Isten figyelmeztetésére, és talán úgy látja, hogy ő uralja az életét, hatalma van, majd amikor újra eszmél, akkor már látja, hogy a rácsokon túl is csak rácsok vannak… Ennek a veszélye fenyeget minket is, ha nem figyelünk oda az Isten Igéjére…
(folytatás az igehirdetésben...)
