tudom, mindegy, lényeg, hogy vén fejjel ritkán lehet engem meglepni, de szombat este mégis sikerült, amikor eljöttek a volt drogosok, épp tisztán, a ráckeresztúri rehabról, csúnya szó, legyen inkább befogadó otthon, PC módon, vagy 7-8 strác, nem számít honnan jöttek (http://www.drogterapia.hu/kapcsolat/), volt aki elmesélte, hogy állítottak lányokat cigány bátyjai a nyócker utcáin, van, aki sokat élt külföldön és mindent kipróbált, volt, olyan is, aki már 14 éves korában kezdte az anyagozást, szóval sorsok-sorsok-sorsok peregtek előttünk, mi csak kiváncsian, talán együttérzően néztünk, hallgattunk, beszóltunk a kis védett burokból, amit a család, a közösség, a barátok jelentenek, de nekik nem volt sokszor senki, csak a magány és a szer, bizony mély rétegeket érintett, amit meséltek, a vezetőjük meg végképp zseniális volt, öniróniával-intelligenciával-túlsúllyal-gitárral olyanokat mondott, hogy mi, szülők csak ültünk elképedve, az őszinteség, a kitárulkozás az, ami leginkább döbbenetes volt, aki nem jött el, valami nagyon tutiról maradt le. A.P.

Forrás: https://www.facebook.com/taksonyihirharang