Egy kiváló prédikátor mondta: “Egy gyönyörű ligetben jártam, ahol a fák távol voltak egymástól a talajszinten, és egyenesen nőttek fölfelé. Amikor magasabbra emelkedtek, az ágak közelebb kerültek egymáshoz, és még magasabban az ágacskák teljesen összefonódtak."
Ezt mondtam magamban: gyülekezeteink hasonlítanak ezekhez a fákhoz.
A talaj közelében a törzsek még távol vannak egymástól, de amint közelednek az ég felé, egyre közelednek egymáshoz, amíg egyetlen gyönyörű mennyezetet formálnak, amely alatt vidámak az emberek, védelmet és boldogságot találnak. Akikben Krisztus Lelke van, azok eggyé válnak