A találkozás váratlan volt. A sarkon fordult be éppen, akkor ütközött össze Vele. Gesztenyebarna, hullámos haj, közel két méteres magasság, átható tekintet. Miután leporolták magukat, még a nevét is mondta: János, vagy Jónás? Valami ilyesmi. Aztán pedig jött ezzel a megváltás dologgal. Még szerencse, hogy pont fel tudott ugrani az érkező trolira. Ezek a srácok napról-napra egyre őrültebbek…
Sarkított és sematizált történet, de talán nem is annyira elrugaszkodott a valóságtól, mint elsőre gondolnánk. Ha igazán magunkba nézünk, megértjük, hogy miért. „Nekem senki ne mondja meg, hogy mit tegyek! Én a magam módján vagyok vallásos. Könyörgöm, a 21. században élünk, hagyjatok már ezzel a sok marhasággal!” Ismerős mondatok? Pedig ha csak a nagy számok törvényét vesszük alapul, két milliárd ember csak nem tévedhet?
Mert mégis miről is van szó tulajdonképp? Mi olyan rettenetesen rossz a kereszténységben? Az irgalmasság gondolata? A múltbéli „vallásos” cselekedetek és azok következménye? A szeretet „gyengítő” ereje? Vajon miért menekülünk olyan eszeveszetten a hit elől egy elméletileg keresztény gyökerekkel rendelkező Európában?
Kérdések, amelyek megválaszolására közel sem érzem magam késznek, de egyet tudok: a kereszténység tett szörnyű dolgokat. Hadjáratok, inkvizíció, igazságtalanság és megtört életek. A hit önmagában nem üdvözítő, de kezdetnek azért nem rossz. De mi történik, ha el akarjuk kezdeni? És, ha elkezdjük, vajon mit fognak szólni a barátaink az ismerőseink? Szektásnak fognak nézni? Kiröhögnek? Megutálnak? Nehéz lenne ezekre válaszolni, de, ha már ezeken agyalunk, talán érdemes máson is elgondolkodni: ha megtaláljuk azt, ami boldoggá tesz, ami kiegyensúlyozza az életünket, miért törődünk azzal, hogy mások mit gondolnak? És miért csak akkor, ha a vallásról van szó?
Igen, persze, mi van, ha nem egyensúlyoz ki? Miért kéne hinnem bárkinek is? Miért kéne foglalkoznom a vallással? Kelleni nem kell semmit. De ha már annyi mindennel próbálkozunk az élet során, és még mindig nem érezzük a helyünkön magunkat, lehet, hogy egy próbát ez is megér. Aztán ki tudja, talán nem is akkora marhaság ez az egész.
Szűcs Péter
