Attól félek, ahogy nagyobbak leszünk, sőt felnőttként egyre többször tapasztalhatjuk meg a szív, a lélek szomjúságát. Mikor végezzük a munkánkat, küzdünk a hétköznapok terheivel, mindent szépen elrendezünk magunk körül, de érezzük, hogy odabenn, ott legbelül valami többre vágynánk, nem érezzük azt, hogy valaki elismerné, vagy azt, hogy ez elég lenne…
Valami olyanra, amiben azt érezzük, hogy biztonságban vagyok, szeretve vagyok, nem kell félnem semmitől. Egy belső elégedettséget és örömöt keresünk sokan ilyenkor, ami valóban a teljesség érzését tudja nyújtani.