Jézus imádkozott és virrasztott, mielőtt kiválasztotta a tizenkettőt, azokat a tanítványait, akik úgy tanulhattak tőle, ahogy senki más. Jézus szolgatársai lehettek, ami kiváltság és nagyobb felelősség is. Miért éppen ők? Tudjuk, hogy Jézus mindig az Atya akaratát cselekedte. Virrasztott, vagyis áldozatot hozott a kiválasztásért annak érdekében, hogy ezúttal is „átvegye” az Atya akaratát. Minket is elhívott az Úr. Ő tudja, miért és mire. Néven nevez, pontosan tudja, melyikünkre mit bíz. Fontos döntések előtt, – amikor semmi sem zavar, amikor elég időnk van egybefüggően, és amikor nekünk is formálódnunk kell, hogy elfogadjuk az Atya akaratát (Jézus tudta, melyik tanítvány lesz árulóvá) – éljünk szabadságunkkal, és tegyük első helyre mi is a könyörgést akár áldozat árán is! Sokan beszámolnak róla, hogy imaéjjelek, dicsőítő estek után hiába aludtak kevesebbet, kipihentebbeknek, békességesebbeknek, tisztánlátóbbnak érzik magukat. És arra is megkapják az erőt, hogy megmaradjanak Krisztusban.
Ajánlott igeszakasz: Jn 8,12; 26–29
