Print this page

Gyülekezetünk rövid története

22 január 2017
(0 votes)
Author :  

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok...” (I.Péter 2:5.)

A Taksonyi Református Missziói Egyházközség a Dunaharaszti Református Egyházközség szórványgyülekezete volt.

A máig katolikus többségű nagyközségben a rendszeres hitélet 1950 körül kezdődött el, főképp a Felvidékről idetelepített reformátusok buzgólkodása által. Eleinte az iskolában tartották az istentiszteleti alkalmakat. Mikor ennek lehetősége megszűnt, nem maradt más, mint családoknál összegyűlni. Istennek legyen hála érte, hogy mindig voltak, akik a nehézségek ellenére otthont adtak a közösségnek, hogy gyakorolhassa református keresztyén hitét.

Fontos lépés volt a gyülekezet életében, mikor 1980-ban újra indulhatott a hitoktatás az iskolában, hiszen a szülők bátran kiálltak gyermekeik hitben való nevelése mellett. Egyre erősödött az az igény is, hogy a jövő egyháza számára imaház, istentiszteleti helyiség épüljön.

1987. szeptember 6-án gyűlhettek össze először a taksonyi reformátusok a Virág utcában, az akkor még üres telken, hogy Isten segítségét kérjék a gyülekezeti ház építéséhez, és megtapasztalhatták, hogy az építkezéssel együtt a lelki ház, a gyülekezet is épült.

Egyre több református család kapcsolódott be a munkákba, és vett részt a közösség életében. A gyülekezet tagjai nemcsak az építkezés költségeinek előteremtését vállalták, hanem hordták a téglát, emelték a falakat, rakták a cserepet, végezték a különböző szakmunkákat is. A római katolikus családtagok és ismerősök is eljöttek segíteni. A taksonyi hívek adományaihoz járult a dunaharaszti anyaegyház, a környező gyülekezetek, holland és német testvérek valamint az egyházmegye támogatása is. 1992. május 24-én már saját harangja hívogatta Taksony reformátusságát az új gyülekezeti házba, és együtt adtak hálát az Úrnak, hogy megsegítette fáradozásaikat.

Taksonyban az 1990-es évekig kb. 200 reformátust tartottak nyilván. Mára az ország minden tájáról és a határon túlról itt letelepedett reformátusok száma közel 500 fő. Mivel szórványgyülekezet volt mindez-idáig, így a mindenkori dunaharaszti lelkipásztor látta el a taksonyi hívek gondozását is. A vasárnapi istentisztelet mellett havonta házi bibliaórát, hetente ifjúsági bibliaórákat tartott. Az óvodások és az iskolában az alsós és felsős diákok hittanórákon ismerkedhetnek meg Bibliával és a református hagyományokkal

Új szakasz kezdődött gyülekezetünk életében 2010-ben. Sikerült megvásárolnunk parókia céljára– a Dunamelléki Egyházkerület, a Délpesti Egyházmegye és a Dunaharaszti gyülekezet segítségével – egy lakóházat, amely megteremtette a lehetőségét, hogy helyben lakó lelkészünk legyen.

Az épület felújítása, berendezése során ismét megmutatkozott, hogy Istenben bízva semmi sem lehetetlen. A munkák lendülettel töltötték meg a taksonyi reformátusságot, és 2010. november 14-én sor került a parókiaszentelésre.

A vasárnapi istentisztelet mellett rendszeressé váltak miden hónap első szombatján a zenés istentiszteletek, melyeken a gyülekezet ifjúsági zenekara szolgál. A már hagyományos házi Bibliaóra mellett 2010-től működik kéthetente a felnőtt Házi csoport. 2016 őszén kezdte meg működését a Biblima csoportunk is, ahová a Bibliát tanulmányozni vágyókat várjuk.

Több csoportban zajlanak a hittanórák az óvodában és az iskolában, 2011-től pedig már Taksonyban is van serdülő konfirmációs felkészítés.

Fontosnak tartjuk, hogy hitünket ne a világtól elzárkózva éljük meg, hanem bekapcsolódva a falu közösségi életébe, hitelesen tegyünk tanúbizonyságot Krisztusról, ezért mind több hagyományos helyi rendezvényen jelen vagyunk (adventi vásár, falunap a Karitasz szervezésében, szüreti felvonulás).

Mi magunk is teremtünk hagyományt, hiszen hetedik éve szervezi meg a katolikus és református gyülekezet közösen a Templomok éje elnevezésű alkalmat szeptemberben.  Valamint évente kétszer – októberben és májusban – az ovis és alsós korosztálynak játszónapot is tartunk, melyre szívesen látjuk a falu minden gyermekét.

7126 Views
Stefán Attila

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére..." Róma 1, 16

Maupassant Az ékszer c. írása egy hivatalnokról és feleségéről szól, akik szeretnének felemelkedni, és szégyellik szegénységüket. Egyszer meghívást kapnak egy bálba. A feleség gazdag barátnőjének ékszerét kéri kölcsön az estére, hogy ne nézzék le szegénysége miatt. Az ékszert azonban elveszti. Óriási adósságokba keveredve megvásárol egy ugyanolyan nyakéket, hogy a tulajdonosának visszaadhassa. Húsz évet dolgoznak férjével, hogy az adósságokat letörlesszék: mindenről lemondanak, gyermeket sem vállalnak. Egy váratlan találkozás során derül ki, hogy az elvesztett ékszer egy olcsó, de remek utánzat volt, amiért ő cserébe egy valóságos nyakéket szolgáltatott vissza, és erre ráment az élete.

Hamis „ékszerek” után futnak sokan egész életükben. Pál apostol a valódi ékszerről szól nekünk a Római levélben: a megváltás evangéliumáról, amit Isten drága véren szerzett, de ingyen ajándékoz nekünk. Keresd ezt, és boldog leszel!

Latest article from  Stefán Attila

We use cookies to improve our website. By continuing to use this website, you are giving consent to cookies being used. More details…