Stefán Attila
"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére..." Róma 1, 16
Maupassant Az ékszer c. írása egy hivatalnokról és feleségéről szól, akik szeretnének felemelkedni, és szégyellik szegénységüket. Egyszer meghívást kapnak egy bálba. A feleség gazdag barátnőjének ékszerét kéri kölcsön az estére, hogy ne nézzék le szegénysége miatt. Az ékszert azonban elveszti. Óriási adósságokba keveredve megvásárol egy ugyanolyan nyakéket, hogy a tulajdonosának visszaadhassa. Húsz évet dolgoznak férjével, hogy az adósságokat letörlesszék: mindenről lemondanak, gyermeket sem vállalnak. Egy váratlan találkozás során derül ki, hogy az elvesztett ékszer egy olcsó, de remek utánzat volt, amiért ő cserébe egy valóságos nyakéket szolgáltatott vissza, és erre ráment az élete.
Hamis „ékszerek” után futnak sokan egész életükben. Pál apostol a valódi ékszerről szól nekünk a Római levélben: a megváltás evangéliumáról, amit Isten drága véren szerzett, de ingyen ajándékoz nekünk. Keresd ezt, és boldog leszel!
Textus: Máté 1, 18-2,12
Már évek óta azzal küzdöm amúgy, hogy ezt az ünnepet kicsavarták a kezünkből, keresztyén emberek kezéből. Annyi minden ült rá erre az ünnepre és visz magával, hogy alig győzzük ezeket a dolgokat lepakolni magunkról, hogy levegőt vegyünk, hogy a lélekhez jussunk hozzá. És valljuk be, nehéz kivonni magunkat ennek a sodrása alól. És mindig nagy kérdés, hogy a lényegét miben ragadjuk meg? Őszintén, nem tudom, hogy meg tudjuk-e ragadni?
Textus: Máté 1, 18-23
Azt kell mondjam, hogy egyre nagyobb karácsonyfáink vannak… Évről-évre nagyobbak és szebbek is. Szerintem eddig ez a legszebb… Elgondolkodtam rajta, hogy vajon melyik része a legfontosabb, most nem csak ennek, hanem úgy általában mindegyiknek?
Textus: Zsidókhoz írt levél 2, 5-9
Igehirdető: Balázs Zoltán teológus
Textus: Máté 1, 1-17
Már-már történelem, de a gyülekezetünkben volt egy filmklub, ahol nagyon érdekes, mi csak úgy mondjuk, hogy "Artúros filmeket" néztünk, és beszélgettünk róla. Volt egy momentum, amikor a film véget ért, nem kapcsoltuk ki, hanem megnéztük a stáblistát. Mindig azt figyeltem benne, hogy szembe jön-e valami olyan név, ami ismerősen cseng,
Textus: 1 Péter 5, 6-11
Egy tanár sétált körbe a tanteremben, miközben az aggodalmaskodásról és a félelemről beszélt a tanulóknak. Amikor felemelt egy vízzel teli poharat, mindenki azt várta, hogy a "félig tele vagy félig üres" kérdést teszi fel. Erre ő mosolyogva megkérdezte: "Milyen nehéz ez a pohár víz?"
Textus: 1 Péter 4, 12-19
Nagyon érdekes az, ahogyan Péter fogalmaz, amikor azt mondja, hogy ne csodálkozzatok a szenvedés tüze miatt, ami megpróbáltatásul támadt közöttetek… Az a szó, ami az eredetiben itt van (pyrosis) a megtisztításnak a szava. Ugyanezt a szót használja a Biblia a Jelenések 3, 18-ban, ott Jézus mondja: “tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj…”
Textus: 1 Péter 3, 8-12
"Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást… " Hogyan?
Az Úr Jézus szavai ezek. Péter írja a gyalázatot szenvedő keresztényeknek, az a Péter, aki hallotta, amint Jézus ezt tanítja.
Textus: 1 Péter 2, 1-12
Persze a nagy emberek mindig nagyon távol vannak, de hadd mondjak egy másik példát. Olvastam egy farmer visszatekintését hitbeli utazására. Egy mezőn hallgatott egyszer egy igehirdetést, és úgy nyilatkozott, hogy sebet ütött a szívében. Valami történt. Ráébredt akkor ott, hogy saját igazsága, amiben hitt, nem tudja megmenteni.