Van egy nagyon nehezen elfogadható mondat a Bibliában. Az evangéliumokban találjuk ezt, Jézus szavai között, mégpedig azoknak a szavaknak az egyike, amit a kereszten mond el: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Jézus átéli azt, amit a hajó utasai, átéli azt a félelmet és fájdalmat, hogy egyedül van.
Sötétség borít be mindent. Nincs nagyobb sötétség, mint Isten eltávozása, az Atya elfordulása. Mert Jézus ezen a ponton elveszíti az Atyát… Az Atya tekintetét, az Atya szeretetét, az Atya biztonságát… Elveszíti az Atya világosságát. Egyszer csak "nincs Isten." Nincs Isten, nincs semmi, nincs remény. Sötétség és ridegség. Majd a felfakadó panasz kiáltás ahhoz, aki nincs ott, aki már nem figyel: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
(folytatás az igehirdetésben...)
Az istentisztelet az ökumenikus imahét 2. alkalmán hangzott el Dunaharasztin, az evangélikus templomban. Az alapige ApCsel 27, 20