ha pedig szerencsét hoz neki általam, az lesz a része! – Aztán fogott egy papírt, felvágta kis darabokra, és így szólt szolgájához: – Írj rá saját kezűleg különböző összegeket, egy dínártól ezer dínárig, és tisztségeket: helytartóságot, emírséget a legalacsonyabbtól fel egészen a kalifaságig, továbbá húszféle büntetést a legenyhébbtől a halálbüntetésig. Aztán hozd ide a halászt és parancsolom, hogy húzzon papírt ezek közül, miközben csak te meg én tudjuk, mi áll rajtuk. Bármi lesz rajta, megadom neki, még ha kalifaság lenne is, lemondanék róla és átadnám neki, s nem irigyelném el tőle. viszont ha akasztás, megcsonkítás, pusztulás áll rajta, azt is megkapja… Mikor a halászt a kalifa elé citálták, a kalifa így szólt hozzá: – Lépj ide és vegyél egyet ezek közül a papírok közül! – A halász odalépett, kivett egy papírt és odaadta a kalifának. A szolga felolvasta: Ó, emír, az jött ki rajta, hogy a halász száz botütést kap! – A kalifa megparancsolta, hogy botozzák meg. Parancsát teljesítették, száz botütést mértek rá. Amikor felkelt a halász így kiáltott: – Isten átka legyen ezen a játékon! – Ekkor a szolga így szólt! – Ó, emír, ez a szerencsétlen eljött a folyóhoz és térjen haza szomjúhozva?! Hadd vehessen még egy papírt, talán kijön neki valami, amivel hazatérve segíthet magán szegénységében! – A kalifa így szólt: – Ha húz egy papírt, és halál jön ki rajta, én biz megöletem, és te leszel az oka! – A szolga így szólt: – Ha meg kell halnia, akkor nyugta lenne. – Majd húzattak a halásszal egy újabb papírt. Ezen az állt, hogy nem kap semmit. A szolga újra kérlelte a kalifát: – Had húzzon egy harmadikat, talán azon kijön a mindennapi kenyere! – Húzzon hát még egyet, de aztán nincs tovább! – Válaszolta a kalifa. A harmadik papíron az állt, hogy a halász egy dinárt kap. A szolga így szólt a halászhoz: – Szerencsét reméltem Neked, de Isten nem akart mást, csupán ezt az egy dinárt.
(folytatás az igehirdetésben...)