Print this page

Mit tennél, ha összefutnál Jézussal

19 január 2017
(0 votes)
Author :  
font size +

Te mit tennél, ha holnap összefutnál Jézussal?

Van egy régi mondás: soha ne ismerd meg a hőseidet. Mindez talán abból a pszichológiai tényből táplálkozik, hogy mindannyian légvárakat építünk, ha a példaképeinkről van szó, hajlamosak vagyunk idealizálni Őket. De vajon mi a helyzet a vallással? Mi történne, ha az ember, akinek az érkezésére több mint két milliárd ember vár, végre megérkezne?

A találkozás váratlan volt. A sarkon fordult be éppen, akkor ütközött össze Vele. Gesztenyebarna, hullámos haj, közel két méteres magasság, átható tekintet. Miután leporolták magukat, még a nevét is mondta: János, vagy Jónás? Valami ilyesmi. Aztán pedig jött ezzel a megváltás dologgal. Még szerencse, hogy pont fel tudott ugrani az érkező trolira. Ezek a srácok napról-napra egyre őrültebbek…

Sarkított és sematizált történet, de talán nem is annyira elrugaszkodott a valóságtól, mint elsőre gondolnánk. Ha igazán magunkba nézünk, megértjük, hogy miért. „Nekem senki ne mondja meg, hogy mit tegyek! Én a magam módján vagyok vallásos. Könyörgöm, a 21. században élünk, hagyjatok már ezzel a sok marhasággal!” Ismerős mondatok? Pedig ha csak a nagy számok törvényét vesszük alapul, két milliárd ember csak nem tévedhet?

Mert mégis miről is van szó tulajdonképp? Mi olyan rettenetesen rossz a kereszténységben? Az irgalmasság gondolata? A múltbéli „vallásos” cselekedetek és azok következménye? A szeretet „gyengítő” ereje? Vajon miért menekülünk olyan eszeveszetten a hit elől egy elméletileg keresztény gyökerekkel rendelkező Európában?

Kérdések, amelyek megválaszolására közel sem érzem magam késznek, de egyet tudok: a kereszténység tett szörnyű dolgokat. Hadjáratok, inkvizíció, igazságtalanság és megtört életek. A hit önmagában nem üdvözítő, de kezdetnek azért nem rossz. De mi történik, ha el akarjuk kezdeni? És, ha elkezdjük, vajon mit fognak szólni a barátaink az ismerőseink? Szektásnak fognak nézni? Kiröhögnek? Megutálnak? Nehéz lenne ezekre válaszolni, de, ha már ezeken agyalunk, talán érdemes máson is elgondolkodni: ha megtaláljuk azt, ami boldoggá tesz, ami kiegyensúlyozza az életünket, miért törődünk azzal, hogy mások mit gondolnak? És miért csak akkor, ha a vallásról van szó?

Igen, persze, mi van, ha nem egyensúlyoz ki? Miért kéne hinnem bárkinek is? Miért kéne foglalkoznom a vallással? Kelleni nem kell semmit. De ha már annyi mindennel próbálkozunk az élet során, és még mindig nem érezzük a helyünkön magunkat, lehet, hogy egy próbát ez is megér. Aztán ki tudja, talán nem is akkora marhaság ez az egész.

Szűcs Péter

About the author

23246 Views
Stefán Attila

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére..." Róma 1, 16

Maupassant Az ékszer c. írása egy hivatalnokról és feleségéről szól, akik szeretnének felemelkedni, és szégyellik szegénységüket. Egyszer meghívást kapnak egy bálba. A feleség gazdag barátnőjének ékszerét kéri kölcsön az estére, hogy ne nézzék le szegénysége miatt. Az ékszert azonban elveszti. Óriási adósságokba keveredve megvásárol egy ugyanolyan nyakéket, hogy a tulajdonosának visszaadhassa. Húsz évet dolgoznak férjével, hogy az adósságokat letörlesszék: mindenről lemondanak, gyermeket sem vállalnak. Egy váratlan találkozás során derül ki, hogy az elvesztett ékszer egy olcsó, de remek utánzat volt, amiért ő cserébe egy valóságos nyakéket szolgáltatott vissza, és erre ráment az élete.

Hamis „ékszerek” után futnak sokan egész életükben. Pál apostol a valódi ékszerről szól nekünk a Római levélben: a megváltás evangéliumáról, amit Isten drága véren szerzett, de ingyen ajándékoz nekünk. Keresd ezt, és boldog leszel!

We use cookies to improve our website. By continuing to use this website, you are giving consent to cookies being used. More details…